IEA World Energy Outlook 2016 /IEA Világ Energia Kilátások 2016

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2016-os előrejelzései szerint a legtöbb ország jó úton halad afelé, hogy teljesítse a Párizsi Klímamegállapodás keretében tett vállalásait. Mindez azonban kevés lesz a 2 Celsius fokos cél teljesítéséhez: a vállalások maradéktalan betartása esetén is 2.7 ̊C-os átlaghőmérséklet-emelkedés várható a század végéig – olvasható a ma megjelent Világ Energia Kilátások 2016 kiadványban. 

Noha a megújulókra fordított beruházások 2015-ben az új kapacitásokra fordított beruházási keret több mint felét tették ki, és a következő évtizedek 30%-os energiaigény-növekedését elsősorban alacsony széndioxid-kibocsátású forrásokból fedezik, 2040-re a fosszilis energiahordozók aránya a jelenlegi 81%-ról csupán 74%-ra csökken a világ teljes energiafelhasználását tekintve. A globális nukleáris kapacitás a következő 25 évben 56%-kal bővül, főként a Kínában épülő új blokkok következtében.    

Globális energiamix 2014-ben és 2040-ben (A Világ Energia Kilátások fő szcenáriója szerint  2040-re megugrik a megújulók és földgáz részesedése) Forrás: Világ Energia Kilátások 2016, IEA

Az időszakos megújuló források (nap, szél) fokozott térnyerése az éghajlat szempontjából szerencsés, ugyanakkor növekvő kihívást jelent a villamosenergia-rendszerek biztonságára nézve, mely a következő évek egyik legégetőbb problémájává lép elő. Noha a nap- és szélenergia telepítési költsége meredeken csökken és ezzel minden régióban elérhetővé válik, erőteljes penetrációjuk mellett egységnyi új villamosenergia-kapacitás mellé az előző évtizedhez képest 40%-kal több kiszabályozáshoz szükséges háttérkapacitást kell biztosítani. A nem időszakos klímabarát források kapcsán viszont azok vízigénye jelenthet hosszabb távon megoldandó kérdést, mindemellett a fűtési és közlekedési szektorokban hatalmas potenciál rejlik a megújulók számára. 

Az olajárak tekintetében az IEA fokozódó volatilitással számol amennyiben az upstream beruházások 2017-ben sem kapnak erőre. Az alacsonyan tartott olajár kettős hatásaként a közel-keleti országok részesedése az olajtermelésből a 70-es évek óta nem látott szintre emelkedett, míg az upstream beruházások visszaesése miatt kétévente Irak termelésének egyenértéke esik ki. Az olajárak emelkedése esetén az USA palaolajával gyorsan visszatér a piacra, de az IEA számítása szerint 2020-ra már nem fogja fedezni a tengeri és légiközlekedés, szállítási és vegyipari szektorok által hajtott keresletet. 

A palagáz után elérkezett a földgáz második forradalma: a cseppfolyós gáz (LNG) részesedése a vezetékes gázhoz képest rohamosan növekszik, újraírva ezzel a piac szabályait. A kínálati oldalra USA és Ausztrália mellett Kanada, Tanzánia és Mozambik is belépett, a megújulók kiszabályozásához és a szennyezőbb szén kiváltásához ideális földgáz kereslete szinte minden országban bővülni fog. Ennek megfelelően a szénfogyasztás 2040-ig csupán 7%-kal emelkedik, Délkelet-Ázsia és India igényeiből adódóan.

Az üvegházgáz-kibocsátások kétharmadát adó energiaszektor átalakulása eddig nem látott sebességre kapcsolt, de várható eredményét tekintve a szükségesnél lassabban halad, noha már ez az ütem is komoly kihívásokat támaszt a döntéshozók számára, egyben nagyban függ azok kitartó klímapolitikai elkötelezettségétől.  Fatih Birol, az IEA igazgatója ezért az energetikai innováció támogatására bíztatja a kormányokat, mind a fosszilis tüzelőanyagok, mind a megújulók terén. E területeken az IEA technológiai együttműködési programjai segítik elő a kutatók nemzetközi együttműködését.   

Pálos Gabriella