OECD Fórum, Kenneth Scheve könyvbemutatója
Párizs, 2017. június 6.

A 20. század elejéhez képest az adórendszer progresszivitása jelentősen nőtt az évszázad közepére, azonban az évszázad végére újra csökkent. A változások mögött megbújó okokat kutatta Kenneth Scheve és David Stasavage a Taxing the Rich: A History of Fiscal Fairness in the United States and Europe című könyvükben, amelyet előbbi mutatott be az OECD Fórumon. A Stanford University politikatudományi professzoraként dolgozó Scheve kiemelte, hogy a növekvő egyenlőtlenségek függvényében különösen fontos annak megértése, hogy a kormányok milyen okok miatt döntenek a progresszívebb adózás mellett

Fotó: Chirstian Moutarde, OECD

Scheve szerint két fontos feltételezéshez kötik a progresszívebb adózást. Az első, hogy a 20. században a szavazati jogok kiszélesítésével megnőtt a középosztály és a szegények politikai ereje. A második, hogy az állam a növekvő egyenlőtlenségeket próbálja csökkenteni azt alapul véve, hogy a gazdagabbak fizetési képessége nagyobb, mint a szegényeké. Scheve szerint azonban mind a két feltételezés téves, és az adatok egyik elméletet sem támasztják alá.

Scheve hangsúlyozta, hogy az adórendszer egyik központi kérdése a méltányosság, ezért ebből a szempontból érdemes megközelíteni a kérdést. Megemlítette azonban, hogy nincs egyetértés a méltányos adórendszerről. Míg az egyik oldal szerint az egyenlő bánásmód a méltányos, a másik oldal szerint a gazdagabbaknak nagyobb részt kellene vállalniuk a teherviselésből. Scheve szerint az adórendszer progresszivitásának növeléséhez elengedhetetlen a társadalmi egyetértés, ami a leírt ellentét miatt alapvetően nem áll fenn. Speciális esetekben azonban létrejöhet a szükséges konszenzus. Aláhúzta, hogy a kormányok elsősorban akkor növelték az adórendszer progresszivitását, amikor kompenzálni szerették volna a társadalom nagyobb tömegét érintő negatív károkat. Ezek a kivételes esetek elsősorban a nagy háborúkhoz és általános mozgósításokhoz köthetők, mint például az amerikai polgárháborúban, valamint a két világháborúban, amikor a széles tömegeket szerették volna kompenzálni a sorozás miatt. A kompenzációs elméletet erősíti, hogy a technológiai fejlődés miatt továbbra is drága, de általános mozgósítással nem járó háborúk során nem figyelhető meg az adórendszer progresszivitásának növekedése, tehát a korábbi adóemelések elsősorban kompenzációs és nem bevételnövelő célokat szolgáltak.

Horváth Gábor