Health and Prosperity, OECD New Approaches to Economic Challenges, Párizs, 2016. szeptember 5.

"A pénz nem boldogít" – tartja a közmondás, ennek tükrében lassan általánosan elfogadottá válik, hogy az emberek életszínvonalát nem csak a jövedelem és a felhalmozott vagyon határozza meg. Fabrice Murtin, az OECD statisztikai részlegén dolgozó közgazdász elmondta, hogy a 20. században az egészségi állapot javulásának következtében jelentősen növekedett a születéskor várható élettartam. Kutatásai szerint ennek legfőbb oka az oktatás széleskörű elterjedése, illetve az oktatás minőségének javulása volt. Mindezek a 25 évnyi élethossz növekedés 60%-át magyarázzák az 1930 és 2000 közötti időszakban az OECD-országokban. A további 40% elsősorban a technológiai és gazdasági fejlődéshez köthető. A hosszabb élettartamhoz hosszabb karrier is társult, ezért felértékelődött az oktatás értéke is, melynek eredményeképp az egészség és az oktatás között kialakult egy egymást erősítő pozitív körforgás

Fabrice Murtin (Fotó: OECD)

A legújabb kutatások szerint az egészség javulása, illetve a hosszabb élettartam pozitív hatással volt a gazdaságra is, azonban ez a pozitív hozzájárulás lelassulni látszik. Ez a tendencia elsősorban annak köszönhető, hogy míg a háború utáni időszakban az élettartam elsősorban a korai halálozás ritkulása miatt nőtt, addig manapság a várható hosszabb élettartam elsősorban az élet későbbi szakaszában bekövetkezett életminőségbeli javulásnak köszönhető. Ezért Murtin szerint nyugdíjreformokra van szükség ahhoz, hogy az élettartam növekedése továbbra is pozitívan járuljon hozzá a gazdasági növekedéshez, mivel a korábbi trenddel szemben a  hosszabb élettartam már nem jelent hosszabb karriert is.

A jobb egészség gazdaságra gyakorolt pozitív hatása mellett az OECD azt is megvizsgálta, hogy mennyiben járult hozzá a hosszabb élettartam az emberek életszínvonalának növekedéséhez. A Befogadó Növekedés Kezdeményezés részeként kidolgozott többdimenziós életszínvonal-mérés tette ezt lehetővé, ami nem csak a jövedelmet, hanem az egészséget, jövedelmi egyenlőtlenségeket és a munkanélküliséget is figyelembe veszi. Az OECD számításai szerint 1995 és 2013 között az élethossz növekedése eredményezte az életszínvonal növekedésének felét a vizsgált OECD- és partnerországok esetében, az előrejelzések szerint azonban ez a pozitív hozzájárulási arány a jövőben csökkeni fog.

Az egészség javulásának ilyen mértékű hozzájárulása az életszínvonal emelkedéséhez, illetve az idősödő társadalom kihívásai arra késztetik politikusokat, hogy többet költsenek az egészségügyre. Murtin azonban kiemeli, hogy nem feltétlenül a magasabb kiadás a jó megoldás, hiszen az OECD modellezése szerint az országok közel felében a többdimenziós életszínvonal romlana, ha az addicionális egészségügyi kiadásokat a munkajövedelem magasabb megadóztatásával finanszíroznák a kormányok. Murtin ezért elsősorban az egészségügyi szakpolitikák és intézményrendszer felülvizsgálatát javasolja, mivel az ezek közti különbségek felelnek az országok kiadásbeli különbségeinek negyedéért. Ez a módszer lehetővé teszi a legjobb ár-érték aránnyal rendelkező reformok végrehajtását.

Horváth Gábor